Júda Ben Hur palotájának tetőteraszáról nézi, ahogy honfitársai a Jeruzsálembe bevonuló új helytartót heccelik. A katonákat és csillogó fegyvereiket lenyűgözve csodáló ifjú kihajol, kinyújtott kezével a mellvéd cserepeire támaszkodik. Egy meglazult cserép lezuhan, és a levegőt átszelve egyenesen Valerius Gratus homlokának csapódik.
Júda, akit azonnal letartóztatnak a helytartó ellen megkísérelt merénylet vádjával, gyermekkori barátjához fordul segítségért. Messala azonban, akibe a Júdeától távol töltött évek alatt belenevelték a római tanokat, elárulja őt, és elintézi, hogy tárgyalás nélkül, azonnal súlyos ítéletet mondjanak ki rá, anyját és húgát pedig igazságtalanul börtönbe zárják. A gályarabságra ítélt Júda megfogadja, hogy egy napon majd visszatér és bosszút áll. Amikor azonban követni kezd egy ácsot, akiről úgy véli, harcolni fog a rómaiak ellen, rá kell ébrednie, hogy Krisztus útja nem a földi bosszú.