Hogyan éltem túl hat koncentrációs tábort, majd vadásztam le az egyik leghírhedtebb náci tömeggyilkost
„Kilencvenhat éves vagyok, készen állok találkozni Istenemmel, amikor
magához szólít. Iszonyatos dolgokat láttam: rituális akasztásokat,
vaktában lelőtt embereket, kimondhatatlan kegyetlenséget, a
kannibalizmus romlottságát.”
Josef Lewkowicz tizenhat éves volt, amikor egy számmá redukálták.
Lengyelország náci megszállása után a Krakkó-płaszówi koncentrációs
táborba terelték, ahol ő lett a 85314-es számú rab. Sóbányákban
robotolás; erőltetett menetek; és halál mindenütt: halál az éhezés,
betegségek, verés, a nácik fegyverei és a szövetségesek bombái által.
Josef hat koncentrációs tábort élt túl, mire 1945 májusában
kiszabadították az ebenseei táborból. Ekkorra a tizennyolc éves fiú
minden közeli és távoli hozzátartozója halott volt.
Az elégtételre vágyó túlélő a szélrózsa minden irányába szétszóródott
náci gyilkosok igazságszolgáltatás elé juttatására tette fel az életét.
Legnagyobb zsákmánya a Schindler listájában is megörökített płaszówi
mészáros, Amon Göth volt. Ezután több száz, a holokauszt során árvává
vált zsidó gyermeken segített, majd Montrealban alapított családot.
Josef hosszú évtizedeken át hallgatott a holokauszt során átéltekről és
azutáni tetteiről; csak a rémségek elfelejtésére vágyott. Azonban
kilencvenhat évesen úgy vélte, meg kell szólalnia, hogy mindez ne
történhessen meg újra. Ez a könyv az ő tanúságtétele, és a holokauszt
egyik legfontosabb, eddig ismeretlen története.