Amikor C. H. Spurgeon (1834–1892) – a 19. század legismertebb ébredési prédikátora – Igét hirdetett vagy tollat ragadott, üzenete középpontjába mindig az ember teljes elveszettségét állította, és Jézus Krisztus páratlan, semmihez sem hasonlítható áldozatát mutatta be. Az evangélium lényegére való összpontosítás, amit mindig új kifejezésekkel és illusztrációkkal 40 éven át fáradhatatlan szenvedéllyel hirdetett, minden bizonnyal egyik oka annak, hogy prédikációi még halála után több mint 100 évvel is időszerűek, és máig sok nyelven újra és újra kiadják.
Előszeretettel kutatta az Ószövetség olyan személyeit, mint Ábrahám, Dávid és Salamon, a különböző áldozati előírásokat és próféciákat, melyeket aztán az Újszövetség fényében magyarázott, és Jézus Krisztusra utaló jelképekként értelmezett.
Ebben a kötetben azokat a prédikációit gyűjtöttük össze, amelyek a leghatásosabban mutatnak az Ószövetségen keresztül Krisztusra.