„– Nem akarok iskolába menni! Utálom, mert Balunak hívnak.– Balunak? – kérdezett vissza anya. – És az miért rossz?– Mert kiröhögnek! – válaszolta sértődötten a kisfiú.– Hát, az tényleg rossz – szólt közbe apa is –, de az az igazság, hogy ez a Balu név nagyon is illik rád. Mert pont az fejezi ki, mint amit a neved jelent.– Miért, mit jelent? – nyílt nagyra Bálint szeme.– A Bálint név azt jelenti, hogy erős és egészséges. Pont úgy, mint egy medve – borzolta meg fia kobakját apa.– Szóval, lehet, hogy nem is csúfolás a Balu – szólt közbe anya is –, hanem becenév?– Az attól függ, hogy mondják – gondolkodott el Panni, mert bizony már őt is csúfolták nem egyszer.– Meg attól, hogy te miként fogadod. Mert előfordul, hogy mások rosszat terveznek ellened, de Isten jóra tudja fordítani – válaszolta apa.” „Jóra fordítani, jóra fordítani… Könnyű azt mondani” – mondhatja bárki. Bálint, vagyis Balu is ezt dörmögte az orra alá apa válaszára. És akkor már benne is vagyunk az etikai kérdések közepében: M..