Pollyanna egy lelkész leánya. Édesanyja korán meghalt, ezért a nőegylet
nevelte. Messze nyugaton éltek, és mivel nagyon szegények voltak, a
missziós hordókból látták el ruhával. Még egészen kicsi volt, amikor
egyszer szeretett volna egy babát. Reménykedve várta, hátha a következő
hordóban érkezik egy, de amikor kiürítették, baba helyett csak két kicsi
mankót találtak benne.
A lányka természetesen sírva fakadt, és az édesapja ekkor találta ki
neki a játékot: mindenben, ami történik, keresni kell valamit, aminek
örülni lehet. Az ominózus eset máris jó alkalom volt arra, hogy
kipróbálják az örömjátékot: annak örülhettek, hogy a kislánynak nem volt
szüksége a mankókra.
így kezdődött az öröm játéka, amelyet Pollyanna felcseperedvén is
folytatott. Szüksége is van arra, hogy mindig ébren keresse és
megtalálja, minek is lehet örülni az életben, mert bizony, ebben az
újabb regényben újabb megpróbáltatások várnak rá, ám, ahogy mondani
szokták, minden jó, ha a vége jó…..